Kemény a tél...
Magyarországon a lombhullató
kifosztott, fagyos ágon.
Elvonult a milliós hazafi tüntetés
a Kormány mellett, bár sok a szerencsétlen szegény.
De csodák máig sincsenek;
Tudják, érzik ezt az emberek.
Milliót írtam, mert lélekben több is volt.
A múlt és örököse még meg se lakolt.
Mozgósított minden külföldi erőt,
De meg nem hajolunk a harácsolók előtt!
Azzal az igazsággal,
Hogy a csalódás nem egyenlő az elpártolással.
Lengyel testvéreink – velünk
És több más országgal együtt vérezünk.
Vérünket szívják; életünk a tét!
Isten! Ne engedd hazánkat, nemzetét!
Tudjuk, száz gyarmat bezárta a kaput.
A napi haszonért több ezer szerző fut.
Eszközük mindenben embertelen,
Mert tőke kell, hogy termelés legyen.
"Termelő zabálás" írta egyik ősünk.
Kihasználva ezt, mindent elszednek tőlünk,
De Ázsia nem "lágy" már, és nő az akarat,
Hogy tisztesség legyen úr a Nap alatt!
Rengeteg vér folyt, levert forradalmak,
Melyekből születnek újult borzadalmak.
De a tanulság is új elemmel bővül;
A gazt ki kell tépni, "lehetőleg tőbül"
És embereknek kell majd igazságot tenni;
Mit tudunk elfogadni, miket kell elvetni.
Addig menetelünk. Milliók. Milliárd.
Amíg emberibbé válik a Világ!!!
Tahi, 2012. január 28.
Mosonyi György
A szegényekből éltek
Európa zöme hitelből él.
Nemcsak a holnaptól, a mától is fél.
Kottyantsa el magát egy miniszter,
Máris pénzünk romlásáért felel.
Ha Európa ennyire megosztott,
Hogy másoknak többet,
nekünk kevesebbet osztott.
Elég sok év után
tengődünk nap-nap után.
Nem erre szavaztunk, ha az szavazás volt;
A bürokrácia rettenetesen eluralkodott.
Tetszenek a görögök,
hogy nem mindenbe mennek bele,
Hiába az új megbízott kísérlete.
Hősi időket idéz a tettük;
Mondják: "Mikor még Xerxészt is megvertük,
Mikor harcoltak őseink, a jónok és a dórok,
Akkor még a nép, nem a holnapért aggódott."
Nem éltek annyian kétes-szerzett pénzből;
Talán nem is kérnek ebből az egészből!?
A kockázatot többségben viselje,
Ki hitelt ajánlott, hogy vegyetek hitelbe,
És megszerzett mindent, mit megszerezhetett,
Ha vállalkozott, rá is fizethetett.
Miért teszitek szegényebbé a szegényt?
Az erkölcs, a tisztesség csak ennyit ér?!
A forrongások se figyelmeztetnek,
Több egyenlőbbség kell az embereknek!
Csak arányos munkából lehessen pénzt kapni;
A tisztesség a mérleg! Így kell jogot alkotni!
Tisztább, egyenlőbb pénzforrások nélkül,
A világ meg nem újul, csak avul, csak vénül.
Hiába mentőöv, ha közben szereztek;
A szegényekből éltek, kiktől csak elszedtek!
Döbbenjetek rá harácsolók!
Jobb, ha az adósságot leírjátok!
Nincs jobb a magyar mondásnál:
Több is veszett Mohácsnál!
Tahi, 2012. január 25.
Mosonyi György
Közeleg az óra
Kik átkozták el a Világot
Úgy, hogy ilyet még ember nem látott?
Nem a szegény emberek.
Ők, "csak" munkát kérnek, meg kenyeret.
De akik a szegénytől pénzt-hegyeket raknak,
És a fejlesztéshez, pazarláshoz nagy pénzeket adnak;
Karvalytőkések, uzsorások,
És, még sokan mások.
Kik tőzsdéken hossz-ra, bessz-re tesznek,
Akik hajlékot, életet elvesznek.
Hol a tőke a politikát ráncigálja,
Függönyt húz, a valót mögéje szánja.
Hol a rendező elv a haszon,
Nem számít kidobott pénz az ablakon.
Hol minden fecni üzleti titok,
Látják, teszik a fiktív-pénzekben járatosok.
Hol az adó-elkerülőt hatalmasságok védik,
A jó-szándékú vezért, százak értetlensége elé idézik.
Hol előzőek bűneit, rajtunk kérik számon,
Nem akadnak fenn többéves hazugságokon.
Hol a hallomás, a pletyka járja,
Kevés egy nő és egy férfi szent házassága.
Hol hívatlan minősítők minősítenek,
Láttad a "foga fehérjét" - Ez kell Neked?
Honnan, ha beléptél, nincs kiút,
Nem folytathatsz szent háborút,
Csak valóst, hol vérre vér tapad;
Nem szólhatsz: Állj ellen! Védd magad!
Ez kell nekünk?
Ez lesz a jövőnk, az életünk?
A demokrácia kezdete, vége
Lehetett egykor az emberek reménye.
Most rendszabályok özöne zúdul arra,
Ne ezt kövessük, hanem menjünk arra!
Az erő zúdul a tiszta szóra;
A becstelen talál csak kibúvóra.
Mert elrendeltetett:
Csak azt tedd, azt teheted.
Hol százezrek szent, csöndes vonulása,
Támogatása is haragot növel, a gyűlöletet kiváltja.
De közeleg az óra!
Összefog a nép, a szépre, a jóra!!!
Tahi, 2012. január 22.
Mosonyi György
Kossuth Lajos szellemében!
A magyar nép azt üzente
2/3 a regimentje.
Nagyobb ez, mint '48 - ban,
De ellenünk is sokkal több van.
"Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!"
Gyarmattartók kiszemeltek,
Belső törpéket szerveztek.
Óriás hangon lármáznak,
Minket, magunkat gyaláznak.
Külső tőke, belső ellen',
Mind, mind a magyar nép ellen!
Mi pediglen ezt üzenjük:
A SZABADSÁG KELL MINEKÜNK!
A FÜGGETLENSÉG NEM ELADÓ!
ÚGY SEGÉLJEN A MINDENHATÓ!
Ha lesz még egy oly Vezérünk,
Ki hősiesen harcol vélünk,
Ő lehet Kossuth utóda,
Róla szól a leghűbb nóta.
Aki megvédi hazánkat,
Ha külső-, belső ellen' támad.
Dicső neve örökké éljen,
Magyar földön, magyar égen.
Véle érjünk új tavaszba,
Békébe, fejlődő korszakba.
Isten óvja, Isten áldja,
Érte szól ma, a magyar imája!
Tahi, 2012. január 14.
Mosonyi György
Változékony időben
Elfogyott a napfényes szép idő
Ki idézte e borulást elő?
A felhő, az idő, az idő.
A felhő lehet az égen,
A lelkedben, lelkünkben mélyen.
Ha a felszínre tör; meggyötör.
De az előzőek hagyatéka,
A bajok csalhatatlan bizonyítéka.
Még unokámat is adósnak látom;
Magam és fiam jó sorsát se találom.
S az emberi önzés, a haszon, világszerte
A tőkésnek, a haszonlesőnek a "lelke".
Ami az ördögtől nincs nagyon távol;
Onnan származik az ördög puttonyából.
Az ember, meddig lehet ember,
Míg segíti a másik élni vágyó embert!
Ha befektet és ország sorsával játszik,
Nemcsak az országon, rajta is meglátszik.
Az államoknak az lenne a szerepe,
Hogy népe sorsát a kezébe vegye, ki ne engedje!
A választások lényege,
Hogy a többség képes e
Érdekei szerint választani,
A jó vezetőket megtartani, és ehhez alkalmazkodni.
Vagy uzsorásokkal akar együtt élni,
Hazudozásokat eltűrve remélni?
Ami nem tetszik leszólni?
Nem fejleszteni, nem adózni?
Népem! Hosszú idő óta
Erről szól a választási óda.
Legutóbb jól választottál!
Vezetőknek nagy hatalmat adtál!
Most ki ne engedd a kézből,
Mert semmi se marad az egészből!
Tahi, 2012. január 11.
Mosonyi György
Ez a 2/3 kell tovább is nekünk!
A tőkés cápák foga kihullik,
De a magyar érzés, már el nem múlik.
'48., '56. örökké lángol!
Összetartozunk a világon bárhol!
Ha az ellenség, ellenség marad,
Ha magyar vagy, ne hagyd magad!
Jó érzés lehet sokat szerezni,
De az államot nem lehet temetni.
Demokráciát mondanak sokan,
Kik demokraták nem voltak soha!
A cáparaj, csak alamizsnát adhat,
De a szegények is jobb életet akarnak!
Tőke járom nélkül megleszünk,
Ez a 2/3 kell tovább is nekünk!
Mi mentünk el, mi szavaztunk rá,
Véle építünk jobb és szebb hazát.
Bizalom kell és éltető remény,
Hogy hazánkért, mindent megtegyél.
A gonosz kórus fúj és vicsorog,
De a viharban a Nap, reánk ragyog.
Ha jól élünk és tanult lesz a nép,
Erre a rendre, majd mindenki felnéz.
A tisztaság legyen az életünk,
Hazugságokból, mi meg nem élhetünk!
Az izzadtságtól töröld le az arcod;
Amíg kell, addig folytatjuk a harcot!
Tahi, 2012. január 10.
Mosonyi György
Mikor a hajnal feldereng
Valami lehet a csillagvilágban;
Újra iszlám Elnök a Fehér Házban?
Az adósság közepén,
irányítása kőkemény.
Valamit enyhíteni kéne,
hogy milliárd ember könnyebben éljen.
Egyes politikusok ne szóljanak bele
kis Országok dolgába;
Hogy nem itt élő, az Országot gyalázza, provokálja.
Addig nem hallottuk a hangját,
míg itt zsákmány volt, börtön és akasztás járt;
Az utódok vérdíjat vittek,
a nép eladósításával "fizettek".
A nemzetközi visszhang más,
mint a "hódolj be!" suttogás!
Most tűr a magyar,
de nagy erő ellene akar!
A harácsolást kalodába kell zárni,
nem leminősítéssel országokat "bedarálni"!
Éljen mindenki saját erejéből,
ne a szegény, kisszámú népből!
A pénzes "nagyágyúk" egyike se látja,
elavult a tőkés rend világa!
A kapitalizmus túlnőtte magát,
uszítás, háborúk, megszerzi a hasznát.
Nem elégít ki szükségleteket,
pénzt halmoz, de sajnál kenyeret!
Amit nem tud magával vinni a sírba,
időben ossza szét; ez is meg van írva.
Ha nem lenne, megírják mások;
nem törpék, nem óriások.
Hanem egyszerű emberek;
mikor a hajnal feldereng.
Tahi, 2012. január 4.
Mosonyi György
Válságban a tőkés "birodalmak"
2012. elé
A vezetők most se veszik észre,
Annyi rongyrázó fiktív pénzeket szült,
Hogy e pénzek, s a hívek törnek vesztére!
Ki gyártja a robbanószereket,
Ki pénzel folyton véres harcokat.
A karvalytőke vigyorog reánk,
Mutatja jól ismert arcokat.
Az ősi maffia rendszerek mögött
Mindig is a világtőke állt.
Ez nyomorít, éhhalálba kerget;
A "békére" ügyel a halál!
Az Állam jogát semmibe veszik,
Önkény érdek szerint értékelik.
A gyarmatosításnak máig nincs vége;
Már áldozat Európa nagy része.
Oldás lenne az adósság elengedése.
A haszonért újakat kéne tenni,
Nem a pazar divat után menni.
Mert a szegény mindig arra gondol,
Jobban jár, ha nem épít, de rombol!
Az ártatlanok szenvednek eleget!
Alamizsna nem jut mindenkinek!
Ha a kukázó turkál a szemétben,
Úgy büntetik, mintha tele lenne pénzzel.
Jobb világért vajúdnak a hegyek,
Eddig alig szültek; s -csak egereket-
A forradalmat, a lázongást leverik,
de a népek a vért nem feledik!!!
"Ha nem önzés, de szeretet"* kél holnap,
Tiszta fényű csillagok ragyognak!
Tahi, 2011. december 27.
Mosonyi György
*Dr Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek
Másfél év
A parlament erősebb, mint a választó,
Ki őket megválasztotta,
De nem úgy alakult a többség,
Ahogy bárki is elgondolhatta volna.
Most újra szólni kellene a néphez,
Igent-, nemet mondjon a teljesítményhez.
De, ez veszélybe hozhatná a hatalmat,
Mit csak a választó vehet el, vagy adhat.
Megalkuszunk hát azzal, amit szántak,
A gazdagék, a szegény kis országnak?
Mit minden áron naggyá akarnak tenni,
Bár előbb, "csak" közepesnek kéne lenni.
Véreim a határokon túl is szeretem,
Legyenek közel, vagy túl a kéklő hegyeken.
De kísérteni látom a régi bajokat;
Utólag védjük a testvér magyarokat.
Azt tesznek, amit akarnak?
Idegenek pazarolnak, parancsolnak a magyarnak?!
Aztán panaszkodunk a világban szerte,
Bár először mennénk
Belgrádba, Pozsonyba, Bukarestbe.
Nem lehet, hogy annyi más ártani akar,
Csak azért, mert a mi vérünk magyar?!
Előzetes egyeztetés kellene,
Hogy a sajtó ezekkel legyen tele.
Utána senki se szólhasson rosszat,
Nem alázhatnák a kettős állampolgár magyarokat.
Mivel volt Cirill és Metód,
Meg sok más vallás. Szent István csak nekünk volt.
Ha a hatalma a Kárpátokra is kiterjedt,
A régi változott, sok nép jobban elterjedt.
Békében élni,
Másokkal kis helyen elférni.
Nem vagyunk 10-szer akkorák, mint ők.
Sokáig kicsiként kell megélni a jövőt.
Nagyra törő tervek kusza tömege,
Nem e vidék Európa, vagy a világ közepe.
Valahogy dolgozva megélni,
Nem másfél évre a képviselők bérét újra lemérni.
Szerényebb indulást, nem szavazógépet!
Felemelni, hasznosra tanítani a népet!
Amíg egy párt 4 évre kaphat bizalmat,
Ennél hosszabbra kijelentő módon semmit se akarhat.
A stadion sürgősebb, vagy a kenyér?
Havonta nézni, hogy áll, amit ígért?!
Ha a 48 hó így telik el,
Választóddal együtt elégedett leszel.
A Kormány a népnek felel,
Nem a nemzeti banknak,
Nem az alkotmány bíróságnak,
Nem idegen és hazai tőkés hatalmaskodásnak.
Senki nem gátolta az ország kifosztását,
A pénzek ott a haszonlesők bankjában, zsebében,
4 évig a hatalom, a választottak kezében!!!
Lehet népszavazás, levél-konzultáció,
Azt kell tennünk, ami az országnak jó!
Ők ma a 2/3 emberei.
Ezt, 4 évig Tőlük senki el nem veheti!!!
Nincs már Botond, Ki rést üt
A karvalytőke bizánci kapuján?!
Az a nemzetközi jog,
Hogy tízezrek mennek tönkre nap-, nap után?!
Egy bankár, harácsolóknak szolgálhat?
Szuverén 2/3-os Prezident semmit se csinálhat?!
Az egekig érhet a haszon
És népek fekszenek a ravatalon?!
Folyton kell a fenyegetés?
Ez a harácsoló megélhetés!
Nem kell hadsereg, csak a tőke!
És soha nem szabadulhatunk tőle!!!
Amit ma a harácsoló nemzetközi tőke művel,
Az rosszhiszemű játék országokkal,
világot emésztő tűzzel!!!
Ha egy nép fizetni nem képes,
A hitelező fizessen rá, mert nagyon pénzéhes!!!
Pusztuljon a tőke a tömjén illatától!
El a kezekkel Magyarországtól!!!
Tahi, 2011. december 20.
Mosonyi György
FÜGGETLENSÉGET!
Ki vannak jelölve már az áldozatok!
Összehoztak már minden gyalázatot!
A pillanatra várnak;
Számolnak.
Mennyi lesz a veszteség;
A végén, folytonos óriási nyereség!
Az EU ingása indokolt!
Minket is beírtak. Az EU tarolt!
A rengeteg pénzből sok elveszett!
Méltatlanok tettek reá kezeket!
Nem mehet úgy, mint régen!
Bürokrácia sok rejtett ösvényen.
"Őrültség lenne ebből kimaradni"
Mondják, kik országunk egészen tönkretették!
UNOKÁINKAT IS nagy adósságba verték!
Hazánk nem lehet kikiáltva!
Függetlenségünknek nincsen ára!
A parlament se elég!
Szavazzon újra a nép!
Aki 2/3-ot adott,
Kér e új EU - csomagot!?
Ha nem kér, új utakat kell keresni!
Nem az EU-pénzeket potya-lesni!
Évtizedekig elszámoltatni!
A hová tettet fel kell kutatni!!!
Ott van a kiváltságosok bankjában,
A pazar életük munkátlanságában!
S ha a Gyurcsány-félék szavára még adnak,
Józanságból utódul mit se hagynak!
Forr a világ! Jobb felé kell forrni!
A fegyvercsörtető kezet le kell fogni!
A függetlenség megőrzését is kérem!
Így lesz jövőd! Szeretett magyar népem!
Tahi, 2011. december 11.
Mosonyi György
A tőke ezer arca
A népek honnan jöttek; azt már tudjuk.
Az inkvizíciót, búcsúcédulákat, a veszteséghez írtuk,
a katolikus egyházat reformáltuk.
VIII. Henrik nyakazását, "pápaságát", el nem ismerjük!
A tőke 1000 arcát számon nem kértük.
Kell a közlekedéshez, a fejlődéshez, a vállalkozáshoz.
Nem kellett volna háborúkhoz, a vérontáshoz,
sok, sok gyalázathoz!
Családok hajlékuktól, keresetüktől való megfosztásához!
A Földet pásztázzák keresztbe - kasba.
Kellett az atom, nem kellett a bomba!
Hogy hatalmak üszökből, romokból naggyá nőttek;
Mások, hősökből megítéltek lettek.
Sőt, új- és új pusztító tervek születtek.
Nem tudjuk lefogni a karvalytőke csápjait.
Próbálják simítani a tőkés rendszer ráncait;
Fiatalítani.
A forradalmakat trónjukról letaszítani!
Nem megy! Az Istennek se megy!
Az erős, minden gyengét bekebelez!
A haszon, a hatalom fontosabb lett,
Mint az élet!
Nincs fölösleges jövés-menés;
Szakma lett a bérkilövés!
Ropják a maffiózó - táncot!
Nem engedik markukból a Világot!!!
Tahi, 2011. december 8.
Mosonyi György
Ennyi az egész
Van, vagy 200 állam
És bank annyi, mint csillag az égen;
És úgy van fiktív pénzzel átszőve a föld,
Mint rovarokkal, hangyákkal a föld
átjárható része, televénye.
"Te vagy még egyedül, óh arany holdvilág,
Melyet árendába nem ád még a világ."
Csokonai írta, akkor még nem gondolta,
Hogy a mi korunkban, már messzebb eljutunk
És a fiktív pénzért is sokan versenyt futunk!
És míg a harácsolt aranyként villog,
Nő az éhen-haltak, nyomorultak hada;
És, ha ez órjás had kaszára kap,
Nem lehet uzsorás zsaroló, már soha!
Most térjetek észre!
Nincs idő pepecselésre,
Vagyonok öncélú felhalmozására!
Most kell teret adni az ember segítésének.
Az elosztás döntő arány-változásának.
Nem kizsákmányolható már a világ!
Nem lehet alamizsna a bér.
Nem elég, ha a karvalytőke ígér.
Az államokon a sor;
Ne csattogjon a szegényen az ostor.
Nem nőhetnek hirtelen hatalmak,
Akik csak maguk között osztanak.
A szegényektől elszednek szenvtelen,
Ők tovább fejlődnek hirtelen.
Az állam, a politika nem halott.
Nem mond le jogáról, mit a nép adott.
Azt a népet védni, óvni,
Az illetéktelen markolót lebunkózni!
Ha visszaengedtétek a szauruszokat,
Nem hagyhatjuk el az elszánt bunkósokat!
A mindent egyesítés ide vezetett,
A szegény, a bürokráciába beleveszett.
Más országokat szorítanának,
Csak híre marad a szabad hazának.
"Nem lesz a tőke úr mirajtunk!"
A méltatlannak fejet nem hajtunk!
Élni szeretnénk, akarunk!
El a kezekkel! Élni fogunk!
A karvalytőke mit tesz ma itt?
Kihasználja az emberek aljas ösztöneit.
Nem csak az egyes emberre önmagára,
De országra, kontinensekre néz,
és behatol! Ennyi az egész!
Tahi, 2011. december 6.
Mosonyi György
TANMESE
Hitler elégett; Goebbels gyerekeivel halt,
Mussolini kötélen, közszemlén.
A hatalom ma, a karvalytőke kezén.
Fehér gallérosok osztják a lapot,
A fiktív pénz adja az alapot.
Nincs pénz, tömegek éhen halnak.
Törekvő cégek, vergődve kihalnak.
Adós családokat házuktól megfoszthatnak,
Utcára rakhatnak.
Van róla papiros;
A kukázás is TILOS!
A tőzsdén "seggen ülve" országokat vesznek!?
Mi volt az ára egy-egy Görög szigetnek!?
Hiába gyilkol a csikorgó tél,
az orzó, a vagyonból vígan megél!
A termelés a hasznot, a divatot követi;
Az -ellátás- a -munka- szavakat elveti.
'45-ben nem lett a háborúnak vége!
Újabbakat nyomtak a hatalmak a népre!
Az ENSZ - ben a beszéd nem konveniál;
Kivonul a stáb!
Bár sokasodnak a forrongások,
A hajléktalanok, a kukások,
Bár új reformok kellenének,
Háborúk helyett, a BÉKE ÉNEK!
Minden szegény ácsolja keresztjét,
Melyre felfeszítik ártatlan, gyenge testét.
Naponta tesznek rá új töviskoszorút,
Míg végtére előtte minden elborul.
Ám a Mennyországgal a szegény nem elégszik,
Jobb földi sorsról álom-tervet készít,
És, ha egyszer majd az egyik terv beválik,
Ez a földi élet, felér a Mennyországig.
A körülmény mára, nemcsak statisztika,
Sokaknak ezekből ki "kell" szorulnia!
Mert a zűrzavarban, "minősítő" ásít,
Országgal együtt, leminősít egy szálig!
Vagy éppen szemet huny,
És a "rokonságban" sok bűn meglapul!
MOST KÉNE ABBAHAGYNI!
AZ ÉLETET ELŐBBRE RAKNI!
Nem lehet ember, az embernek farkasa!
Ha a bolygó pusztul, ember nem lesz többé soha!
Tahi, 2011. december 1.
Mosonyi György
Tele a padlás!
A zászlók nem fakulnak meg!
Ha mégis, lelkekben fénylenek.
Valami mindig megmarad
És tovább halad.
'48. után is visszatért,
Addig a cár, a Habsburg uralta a hősi vért.
Petőfit át lehetett döfni;
Aradon akasztani, vagy lőni.
Ha a népek vesztettek és nem is boldogok,
'48. színe a lelkekben fellobog.
'56. "vasfogai" még itt vannak.
Utódok emelték, az elődök akasztottak.
De él a lyukas zászló! A Pesti Srác,
A hősök, ellenállók, a MÚK és ezer fellángolás!
Várjuk az elválasztást a bűntől,
mi velünk összenőtt.
Több pénzt adtak ki, mint kellett volna;
Ennyinél több is befolyhatott volna.
Hol van az elszámoltatás, az elkobzások,
a kormánynegyedre kidobott milliárdok???
Budai úr mindig beszámol róla;
Az indonéziai pénz, Gyurcsány és Simor szólója?!
Időarányosan többet várunk!
A türelem nem mentségünk, nem is várunk!
Matolcsi mellett a Belügy a gyenge lánc.
Mit gondol ma a polgár, ha rendőrt lát?
A rendőrség mikor lesz "becsület-sereg"?
Meddig az összezárók, a régiek miatti egyveleg?
"Majd kiforrja magát" Pintér úr vigasza.
Annyiszor vágtak át, mint az ég csillaga.
Egyvelegnek adjunk bizalmat?
Ilyet, csak a bűnök elnézője mondhat.
Vagy talán Ő lenne az erős ember,
Kinek nemet mondani senki nem mer?
A választók nemet mondtak a régi bűnökre!
Tiszta forrásból, új energiákból nézzünk a rendőrökre!
Azok érdekében mikor tesznek,
Kiknek kár-ügyében egy lépést se tettek?
A bíróság meddig húzza az időt,
Hol a "régi" gyalázott és gyalázhat '56-os időst?!
Ha egy focista letolja a gatyát,
"Kis pénz, kis foci!" kiáltja ki magát.
Az számít, hogy máshol hány gólt rúgott?
"Stratégia" és emeljünk kalapot?!
Senkit se kitenni a házból a lakásból!
Elvenni a jogot, a pénzt a csörtető bank - ártól!
IMF-nek hajtsunk fejet, térdet?!
Nem ezt ígértétek!
Egyelőre ennyit. Több jótettet várunk!
Sok más egyébbel tele a padlásunk!
Tele a padlás, de bizalom is van még;
Hisz támad a múlt és omolhat a mellvéd!
A szakszervezetekkel ki kell egyezni!
Nem új, látszat-szerveket szervezni!
Szegény országban, szerényebb fizetéssel
Kell számolnia minden vezetésnek!
A régi "rendben", ugyan semmit se csináltak,
Azért most ne fordítsunk nekik hátat!
Még helyrehozható a hazával,
Az őrült adóssággal, szemben a tőkés világgal.
De ne bízzatok mindenkiben!
Csak a hű katonák védenek híven!
Meg a Jó Isten, ha jó úton járunk.
A szegény felemelés a célunk, a világunk!
Tahi, 2011. november 24.
Mosonyi György
A kereszténység és az iszlám
Eladósodott birodalom
katonái mit keresnek Ausztráliában?
A találós-kérdések sokaságában?
Míg milliók éheznek, éhen-halnak,
Az US ARMY katonái masíroznak.
Afganisztánból kifelé készülnek;
Ausztráliában bővülnek, tömörülnek.
És mégse mennek tönkre.
A népnek ti adtatok kölcsönt,
Bért nem oly mértékben.
Most szorongatjátok őket a bankok nevében.
A göröngytől, az űrhajókig, mindenütt
kibukik a fiktív pénz, a jogtalan haszon.
Az erőszak, az élet, a Föld, már sok helyen SIRALOM
Obama, óriás csapás, bár reményt ébresztett.
A politikusok zöme, rég utat tévesztett!
Hihettük, a nem szélsőséges iszlám
Jelkép lehet, mint Krisztus a Kereszt-fán!
Mert Ők is szenvedtek nagyon sokat!
Ők is kiűznék a kufárokat!
Senkinek se lehet vétójoga!
Ez nem a nép, a többség szava;
kivonulunk és megy tovább
a nyúzás, a megszorítás.
A demokrácia a nép java,
A nép szava.
100 helyen forr a Föld, és ha összeérnek?
A jók, meg a csalók békésen összeférnek?
Krisztusra új- és új tövis-koszorút raktatok.
Pénzért tettétek, pénzért gyilkoltok,
Miközben megy a diplomácia.
Tőrt éleztek, de belevigyorogtok a másik arculatába!
Feleségem szerint, Nőknek kellene irányítani a Földet!
Kik életet adnak, nem pusztító szörnyet!
Az a néhány Nő, aki ma politikus tisztét ellátja,
Csupán a hatalmasok madzagon rángatható bábja.
E versnek végszava
A demokrácia a nép java, a nép szava!
Mutassuk meg: nem mindig győznek a kufárok!
Aki megmutatja, legyen a neve áldott!
Tahi, 2011. november 17.
Mosonyi György
Ez a szabály
Ha mindenki elfogadja;
Én nem! Aradot, Petőfit,
'48-at!
A koronázást, "A mindent
meggondoltam, mindent megfontoltam!"
A millió magyar bakát, a hőst;
A Don-kanyar és ezer más hely magyar
Áldozatát.
Ki fizetett rá a magyaron kívül?!
A "nyertes" is szomorúan örül, ha örül.
A Habsburg, a cár;
Végük már.
Kár visszaidézgetni őket.
A gyilkosokat, az embert ölőket.
Ha újat építünk, határt kell letenni.
Idegen érdekért hadat nem izenni!
Magyar vért nem adni.
Idegent nem venni!
Magyarért mindenütt,
Mindent meg kell tenni!
Ha mindenki elfelejti; Én nem!
Aradot, Petőfit, '48-at,
'56-ot a hősöket és a terrorista utódokat!
Te se felejts magyar, bárhol!
Ne feledkezz a hazáról, igazságról!
Embermilliárdok a Földön...
Maradjon meg a magyar, ezen a göröngyön!
Óriásokkal birkózni - kár!
Élni! Élni hagyni! Ez a szabály!!!
Tahi, 2011. november 16.
Mosonyi György
Még mindig a karvalytőke
Munkások húzzák a hálót,
Sok helyen géppel.
Vergődnek a halak,
De nekünk étel.
Karvalytőke feszít hálót
A Földre.
Rossz esetben áldozat leszel
Örökre.
Hajléktalan leszel.
Éhezel.
Olykor családdal.
A karvalytőke így jár el a
Világgal.
Most háborút provokál újra.
A politikusokat gyúrja.
Irán ellen; tüntetők ellen;
Palesztinok ellen.
A karvalytőke ma, a
Világrontó szellem.
Kidobod az ajtón, bejön az ablakon;
Beszivárog.
Ahol a varjú károg,
Leminősít, rémhírt terjeszt, csődöl.
Ajtódon a végrehajtó dörömböl.
A Kormány nem bírja. Ő az erősebb.
Mégse tűrhetjük, hogy ő legyen a győztes!
A fekete gazdaság néki dolgozik;
Ha hasznot lát lecsap, nem is gondolkodik.
Mégis mestermű a műve
Ott van a lelkedben, testedben minden bűne.
A karvalytőke úr a Világ felett;
Ha szembeszállsz, legyőz és eltemet!
Most Iránra fókuszál;
Mindent összekuszál.
Ne lássuk, hogy a hálót ő szövi,
Milliárd segítő őrködi'.
Bankban, fiktív, mit se érő pénzben,
Mit kifundált a poklok tüzében.
Hogy az ember meg ne lássa;
Cél a Világ kifosztása!
A haszon.
Életünk ott van a ravatalon.
Ha egyetlen atombomba indul,
A földi élet talán végsőt jajdul.
Elveszünk!
Láng, hamu és por leszünk.
Tépjük ki a karvalytőke halálos fullánkjait,
Amely vesztünkre munkálkodik!
Tisztes munkát! Tisztes bért!
Tisztes bankot! Ennyit kér
Ma tőlünk a Világ!
Ne csapjon ránk az atomláng!
Tartson ki végleg a béke!
Ez az emberiség utolsó reménye!
Tahi, 2011. november 15.
Mosonyi György
10 legszebb magyar szó
/szerintem/
Anya, élet, szerelem, boldogság, emberség,
szeretet, békesség, segítés, népjólét, szabadság.
Tahi, 2011. november 14.
Mosonyi György
A FÉRFI és a NŐ
A férfi ember, ha jó, ha rossz.
TÁRSA a NŐ; szinte FÁROSZ.
ANYASÁG; más el nem érhet.
A GYERMEK mutatja: Ő az ÉLET!
Tahi, 2011. november 14.
Mosonyi György
2011. november 12.
Hétköznapi jegyzet
A rímek fékeznék kezemet,
Mégis írom véleményemet.
Az EU azért vadászik gyenge tagokra,
Hogy szert tegyen újabb haszonra.
Fenntartsa a bürokráciát,
Amit senki se lát át.
Azért lenne nagy tragédia,
Ha néhánynak sikerülne kiválnia.
A haszonnak akkor befellegzett,
Erre sok politikus emlékeztetett.
Az USA jobban el van adósodva,
A világbank, a leminősítő a harcos ostora.
Néhány rémhír, leminősítés,
már működik a "lélegeztetés".
A tőzsdék, a bankok,
Millió akarnok.
Így akarnak hasznot húzni,
És a változást megúszni.
A világnak elege van az egészből,
Az értéktelen "értékpapírokból", a fiktív pénzből.
Több bért akar, megélhetést,
Nem árverezést, meg éhezést!
Az araboktól, a Wall street -i tüntetőkig,
Jobban élnének, nem így, nem így!
Úgy tegyetek végre rendet,
Hogy hagytok élni minden embert!
2011. november 09.
Advent felé
Az emberiség fájdalommal látja,
Foltozgatás alatt áll elrontott világa.
Akik döntenek, vakságban élnek,
Messze vannak tőlük a népek, a szegények.
Kis ország törhet a világ tetejére?
A szónok nem lát: olykor jobb volt a mélyben?
A jellem. A példakép. Sokan látjuk másként.
A választás az más volt. Akkor más volt a tét.
Bonaparte más volt, kezdetén a harcnak,
Mint amikor új, nagy császárt avattak.
Mennyi magyar halt meg a világháborúkban,
Mennyi gyermek, nő, a máig vezető útban.
Talán nem kellene átvenni a múltat,
Dicsérni, akik magyar vért ontattak.
10millió alatt, de vágyban túl magasan járunk.
Amit tegnap mondtunk, mára, már elárvult.
Ha nem a haladás lesz a nemzet célja,
Visszatér a múlt, a magyar, újra préda!
Mert nyakunkon a múlt, ezerszeres hanggal,
A választásra kevés lesz, aki majd elballag.
A Franciák azért, nagy nemzet maradtak,
Habár a fürtökre koronát rakattak.
Árpád kisebb népe sohse volt akkora,
Mint a gallok egyre növekvő tábora.
Minket körülvettek ellentétes erők,
Széthúzás gyengített Isten, s ember előtt.
A mi kisebb népünk, ezt az utat rója.
Az elfajzott balnak is szörnyű lett adója.
Az uzsora-tőke tízezreket zabál,
Hajléktalan jelzi és megtűrt éhhalál.
Kérünk Jó Istenünk! Ha meg nem is áldasz,
Szegény-védő úton segítsd hazánkat!!!
2011. november 03.
November 4., 2011.
A bűnök bűne következett;
Ország-Világ beleremegett.
Újabb hitszegés a Világ előtt,
Mégis akadtak hazai követők
Kik máig árulóként élnek,
A megbocsátásról, fröcsögve beszélnek!
De az elődök akasztottak,
Wittner Máriára máig sárt dobálnak!
Ártanak, amennyire lehet,
Mételyezik a lelkeket.
Bár útjuk lefelé vezet,
Gátolnák az építő kezet.
Mindenki tudja: '56-ról írok;
Akkor nőttek újra a hősi sírok.
Akkor, arccal lefelé temettek!
Az utódok maguknak mindent megszereztek!
Már sok-sok éve,
Hogy tart az Ötvenhatosok szenvedése!
Megkülönböztetése, visszaszorítása.
Csak az együtt érző szív érzi, látja,
Akinek november 4. éje következménye
Hasonló kínszenvedése!
Félti a hont, hol zászlót bonthat,
De évekig szegény lesz a holnap!
Mert a vörös óriás helyett,
A karvaly-tőke szerzett nagy sereget.
Neki a haszon több, mint az élet!
A szerzési vágy nagyobb, mint a lélek!
De esküszünk! Elbírunk véled!!!
Ma is élnek Pesti Srácok!
Ma is élnek jobb-jövőbe látók!
Máig is él a magyar virtus!
Segítsd harcunkat Jézus Krisztus!
2011. november 01.
Révész Máriusz
Nem ismerlek. Eddig sajnáltalak.
Neved hallatán elégtételre vártam.
A mostani hír csodálkozást váltott ki nálam.
Az egyéni megbocsátás; jogod.
De sokan, új rendőri szellemre várunk.
A brutalitást nem tűrhetjük el!
A bizalom hiteles nem lehet,
míg vannak bíróság előtt is összezáró elemek.
Rég feloszlattam volna azt a "gárdát",
amelyen a bíróság se lát át!
Lőnek! Rugdosnak!
Zászlót taposnak!
Az "ártatlan", persze ártatlan maradjon,
de valamit látniuk kellett,
mikor a bíró kérdéseire feleltek.
Én, '56-ban rendőr százados voltam,
De november 4. után már nem dolgoztam,
És a terrorra nemet mondtam!
A rendőrt akkor illeti tisztelet,
Ha azt követeli, amit ő is követ!
Persze Gyurcsány és vezetése,
kit főleg illet a nép megvetése!
Az elmúlt évtizedekben,
Egyre romlott a rendőri szellem!
A korrupció egyre nőtt,
Olykor nem láttuk a rendőrben a rend őrt!
Ha ez a szellem újjal keveredik,
Egységes tisztelet nem következik!
Új vezetők most vigyázzatok!
Az elvi tisztaság talaján álljatok!
Az új rendőröknek adott ígéretek,
Csak a tiszta szelleműeket illetik meg!
Minden érdemtelennek adott jutalom,
a becsületes nép arcán csattanó pofon!
Tisztelem a véleményedet,
De csak a becsületes rendőrrel foghatok kezet!!!
2011. október 28.
Halottak napján
A demokrácia arcára túl sok smink kerül,
De az emberi bánásmód nehezül.
Mert eluralkodott a karvalytőke,
Az egész világ retteghet tőle.
El kell verni a port a vétkes bankokon,
Úgy, hogy a tisztesség megmaradjon.
Reájuk vagyunk utalva, szorulva,
De a pénz egyetlen forrása legyen a munka;
A bér az egyenlő értékek cseréje,
Az élet több, mint a haszon; ez legyen a mérce!
A tőke nem lehet az emberek pribékje!
Többszörös ige: A szigeteket adjátok ide!
A hazátokat! A házatokat!
Sújtja a védelemre jogos családokat!
Ha egyre többen hajléktalanok leszünk,
Az a megoldás, hogy büntetünk?! Kegyetlenül büntetünk!
Nem ez az első nagytőke válság.
A dominó dőlhet, mert nagy az adósság.
Pepecselnek, pepecselnek.
A szegények meg kéregetnek.
Hol itt, hol ott, robban a válság
És mindig jön egy mentőöv-dobálás.
Törvényt, törvény hátára hoznak,
Mindig magyaráznak az okosak.
A világ változna. Ne szaladj előle!
Segíts változnia! Nem szabadulhatsz meg tőle!
Vagy jő a szélsőség; terror, gyújtogatás, robbantás!
Valódi orvosság kell! Emberi orvoslás!
Szigeteket, hazát nem adunk!
Munkát! Emberibb életet akarunk!
Nem plakátokat, rendőr hadsereget;
Se hajléktalant, se aki kéreget!
Földrészt nem lehet egy kalap alá venni.
Meg kell érteni és valamit tenni!
Emberséget! Senkit ne küldj csatamezőre!
Túl sok a halott a temetőkben,
Kik ártatlanul haltak, mert emberibb életet akartak!
De nem kaptak!
Csak sokféle betegséget!
Milliónyi baj sújtotta a népet.
Halottak napja. Hömpölyög az ár.
Virágokba borul a határ.
Annyi a gyertya, amennyi csillag világol.
Most minden szív közel a halottjához.
Az elmentek is azt óhajtanák,
Emberibb, tisztább legyen a világ!
2011. október 16.
Múlt - jelen - jövő
Elmúltak már a régi hős idők.
Senki se állíthatja meg az időt.
Az újak mindig másként teszik;
A régi dalt is más hangok éneklik.
A régi tett is a múlt ködébe vész;
Gyorsul az idő. Ennyi az egész.
A becsület is gömbölyűbb, mint volt;
Madár az erdőn is másként rikolt.
Más kéz tép le új virágokat;
Másként gondolják az új világokat.
A technika mára már elavult.
Más a jelen, a jövő és a múlt.
Új kéz avat fel dicső lobogót;
Másként gyógyítnak szívet; dobogót.
A szeretet is más formákat ölt,
Más arcú lesz Kék-bolygónk a Föld.
Másként fejezik ki, hogy "szeretem".
Másként mutatják, hogy "ez rossz, ezt elvetem".
Más birodalmak uralják e földet.
Másként tisztelik a Piros-fehér-zöldet.
A pénz is durvább, szerteágazóbb.
Az ember is az, de sokkal alkotóbb.
Sokkal bővebb ismeretet tárol,
És messzebb kerül a misztikus világtól.
A bűnözés is sokkal rafináltabb,
Sokkal többet árthat a világnak.
A "fűnyírás", a "jog", a hatalom, ígéret,
Teret veszít az emberek szívében.
A szeretetre nagyobb szükség lenne,
Nagyobb felelősség hárul az emberre.
Ha egyenlőbbség lenne az életben,
Akkor élhetnénk nyugodtabban, szebben.
Emberibbek leszünk. Több, több szeretettel!
2011. október 12.
Az ember jogai
Hiába a gyermekkacagás,
Hiába bármennyi virág,
Halálra ítélt ez a világ.
A szelíd pénz, a tisztes haszon,
Már dübörög a halálutakon.
Át van szőve. Átkokkal teli.
Az Isten az embert a pénzzel veri.
Több a pénz, mint a búzaszem;
A pénz az embernek éhhalált terem.
Több a pénz, mint a téglaház;
Elszedik tőle, hogyha nem vigyáz.
Több a pénz, mint a becsület;
Hiába bizottság, hiába testület.
Több a pénz, mint a levél a fákon;
A politika többnyire harácsol.
Több a pénz, mint felelősség lenne;
Felelőtlen átok hullt minden emberre.
Több a pénz, mint a jog, a diploma;
Tisztesség itt, tán nem lesz soha.
Több a pénz, mint ameddig látunk;
A pénz miatt nyög, pusztul a világunk.
A föld leggonoszabb, emberirtó bűne,
A pénzvilág, papírpénz, csak a haszon van mögötte.
Krisztus kiűzte a kufárokat,
Mi is űzzük el a pénzhajhászokat.
Az embert szolgáljuk, a tisztes világot,
Az élet jogait, emberi boldogságot.
2011. október 04.
Aradtól - máig
Szabadságszerető a magyar,
de még sohse jutott el idáig.
Az elnyomók, a forradalmárt
kiirtották volna egy szálig.
A világ halad. A forradalmak
újabb és újabb győzelmet aratnak.
Emlékezés fáklyatüzében
rójuk le tiszteletünk Aradnak.
Mind hősök voltak, kik a harcok végén
ott haltak, de szívünkben élnek.
Örök dicsősége marad
a magyar emberek nemzetének.
Egy se volt, ki megbánta harcát,
mit népünkért hősként vívott.
Lelkünkbe, a történelembe
arany betűs lapot írott.
'56. lett követője a hősiesség Aradjának.
A harc folyik, a módjai,
másként, más úton járnak.
A háttérben óriások állnak.
Ma is világszerte a szabadság ellensége
nincs még végleg leverve.
A bank, a haszon és uzsora,
jogi eszközökbe rejtve.
Rátelepült a világra;
mindent be is kebelezne.
Hősi lelkek kellenek,
számított hadrendbe állva,
Így szűnhet meg az elnyomás,
valós lesz a népek álma!
A vér nem folyt akkor hiába;
A gyarmat fogalma ködbe vész,
A napsugár ködöket oszlat,
dalunk talán az égig ér.
Magyarok! Vegyük át
Hőseink hazaszeretetét!
A mostani nehéz időkben
tegyünk meg mindent e honért!
Aki nem él nagy szegénységben,
ne most várjon már javulást.
Akinek van mit aprítani,
ne most várjon még gazdagodást.
Önzetlenül és puritánul
még jobb lesz a haza sorsa.
Tegyen meg mindent türelemmel,
míg eredmény nyílik virágcsokorban.
2011. szeptember 21.
Urunk segítségével!
Pezsgő borok forrnak ki a mustból.
Forró ősz, és tél is közelít,
Elégedetlenség csapkodó óceánja,
Nagyon sok hívőt tűnődni kényszerít.
Tudjuk, hogy '45 óta, szinte töretlen
Az elveit is taposó gyalázat.
Csak a megszorítás és terror nyelvén ért,
Ki süllyedésbe préselte hazánkat.
Most irtó erővel kívül, belül támad,
Mintha még itt lenne a hadsereg.
De a népünk nem hisz már neki!
Nagy többséggel szavazták le az emberek.
Sok bajt hagytak ránk, hamar nem múlik el!
Csak összefogással, puritánsággal,
Tanulással, a szegény - felemeléssel,
Hittel, akarattal, Isteni segítséggel.
Bűnben van a nagy is, nemcsak a kisember,
De, ha lélekben együtt maradunk,
A poklok kapui sem vesznek erőt rajtunk!
Nemzetté leszünk, és nemzet maradunk!
Káosz-népből sohse lehet nemzet!
Hazug kovács hiába üt vasat!
A hazugságból, sohse lesz igazság!
A népnek a hazug, hazug is marad!
Ne szőjetek álmot harácsolók!
Kik vesztünkre bármit tehettetek.
Van még Úr a fellegek felett!
Villámokkal sújt a hazugságotokra,
Szétszórja mind, a hazug pénzeket!
Csak egy utunk van, amelyen rajt' vagyunk!
Egy a nép, kit tisztelünk, becsülünk!
Elűzzük a vészterhes éveket,
Hogy elégedett legyen népünk, Istenünk!
2011. szeptember 17.
A KUVIK
Akár Isten teremtette az embert, akár nem,
ez a Föld, már nem az emberé!
Az USA, a Csornoje morje partjain áll.
Ez, már a halál!
Rabló mesével áll ott,
a karvalytőke védelmezője,
aki embernek házából kitessékelője,
a Világ elnyelője.
Krisztus hiába volt kufárok templomból kiűzője;
A tulajdon, a haszon őket illeti,
a Palesztin, a Világ, zsugorodjon össze,
terjedjen a tőke mindörökre.
Védi őket a "jog", a vétó!
Ez a Világnak azért is jó,
mert a régi gyarmatosító légiót,
most Európára szabadítják.
Mehet tovább a haszonért, a rabszolgairtás!
Kezdődhet minden elölről;
lejöhet az ember a fáról,
de soha nem jön le, a Keresztfáról!
Mert a bűn, erősebb, mint az ÉLET!
Az Isten sincs már melletted, tevéled!
Mert óceán lett a szegény - gazdag árok,
Gazdagok, tőkések! Ezt, ti csináltátok!!!
Ha az USA fegyverkezés el nem bukik,
A Világra halált jósol a kuvik!
A tőke, a fegyver, a haszon,
úr a Világ felett, a sújtó hivatalon.
Urunk döbbenten áll!
Amit alkotott, ilyenné lett a Világ!?
2011. szeptember 16.
ÖRVÉNYLÉSEK
Aki ezt nem bírja, ne politizáljon!
Maradjon ülve a seggén, és a szerencsére várjon,
Míg eléri a zsarolók hada
A haszonért, házáért, Őt is csontig bedarálja.
Tény, hogy ez a Kormány, nem elég radikális.
A szükség dörömböl, türelmetlen máris.
Megélhetés, munka,
új-, és új "hagyaték" zúdul a nyakukba.
A bankok jól vannak; köszönik szépen!
Másként gyarapodnak, nem ugyanúgy, mint régen.
Az adósság-elszenvedők, sokkal többet vártak.
Ahol HÉV-kábelt loptak, ott is közbiztonságot kívánnak.
Nem kis ügy a kábel, nem könnyű ellopni,
Nem pénztárca, amit egy gyerek is el tud csórni.
A szakszervezetekkel közös nevezőt;
Köszöntsük a tetszhalottból éledőt!
Miért lennének mások, mint más lesújtottak,
Ha egy a cél, a boldogabb holnap!
Több-százezer beteg kell a munka-világába!?
Sok egészségest a tulaj, ma is elbocsátja!
Gyurcsányt, nagy-sokára a közösség kiadta.
Ebül szerzett vagyonát, máig nála hagyta!
Sok, sok kisebb vár, a vagyonelkobzásra!
Nem teljesült ígéretnek, nagy lehet az ára!
A Kormánynak meg kéne nézni,
Hogy miket volt képes ígérni!
Amíg hatalmat remélt!
Szavazóinak mit adott, tőlük mit vesz el?!
És legközelebb majd, e kérdésekre mit felel?!
Aki ezt nem bírja, ne politizáljon!
A félre-vivőket rúgja ki, és kívül vágja szájon!
Ne bent vitatkozzon!!!
Ahol másban sáros, ott meg visszakozzon!
Ez a POLITIKA! Így megy a Világon.
"Az ígéret szép szó!" csak valóra is váljon!
Ha nem válik valóra,
Már üt is az óra!
Nő az a tábor, ki ütne e Kormányon?!
Megcsalt tömeg kér majd tőlük számon?!
Avagy mindent pótol, a beteljesült álom!
Gyanútlan e nép, de már nem hülye!
Ez lesz a következő szavazás ügye!
Jó tréfa:
"A kőkorszak nem azért szűnt meg, mert elfogyott a kő!"
Elszámoltatás, vagyonelkobzás,
ígéret-megtartás, takarékosság - ez lehet jövő!!!
2011. szeptember 09.
Áttekintés
Lóháton jöttünk Napkeletről;
Más részünk, ezer-felől szivárgott.
Ősidők óta voltak gazdagok,
Tömegünk jólétet sohse látott.
Árpád, Szent István, Mátyás, Kossuth,
A Lengyel barátság százados.
Tatár, Török, Habsburg, náci baj,
De alig fénylett reánk a hajnal.
A nagy keleti szomszéd árnya leng
Máig, és talán örökkön él;
Élteti az utódok csapása,
Meg-, megszakítja a munkás reményt.
Kevés olyan ország létezik,
Hol egy népet ily rútul becsaptak,
Gulágokra vitték el a foglyokat,
Az utódok meg, mindent eladtak!
A "kereső krém" mindent összehordott,
Ami kijött e szent televényből.
Tanulást, jólétet megtagadtak,
A jobb sorsra érdemes szegénytől!
Mi se tettünk meg mindent magunkért;
A szavazásban nem hittünk sokáig.
Amíg néhány csoda mellett bejött,
Hogy szavazni mentünk mind egy szálig,
Innen számít talán a második ezer év;
Mely jobb lehet, mint régen;
Mikortól nem Csaba királyfit hívjuk,
Hogy segítsen minket "Csillag-ösvényen"
Mikor újra igaz nemzetté válunk,
És ami Szent volt, az lehet a mérce!
Hogy nap, mint nap minden jót megtettünk,
És bízhatunk a Magyarok Istenében!
És '48-nak és '56-nak lángja,
Valamennyink szívét átjárja.
És békés tettünk igazolni kész,
Magyarország ős becsületét!
És feldübörög 15millió:
Mert élni jó! Magyarnak lenni jó!
Újra élünk, újra építhetünk,
És nemzetként újra élhetünk!
Trianon dacára újra él a nemzet.
Senki se lesz kárvallott miattunk.
Ha győztünk, hát százados hibákon,
Magyarokhoz méltó győzelmet arattunk.
Mártírok! Hősök! Nem volt hiába
A Dugovicséhoz fogható áldozat.
A Haza él és élni fog mindaddig,
Míg őrizzük az ősi, a tiszta álmokat.
Lángok lobogjatok! Zászlók lengjetek!
Magyarok! Jó lelkek! Ünnepeljetek!
Ne még! Ne még! Korai még az ünnep!
Majd, ha minden mély-szegény
Jobb léte közüggyé lesz!
Majd akkor ünnepelj!
Akkor ünnepelj!
2011. szeptember 05.
A mai "pénzügyek"
Lejárattátok a "pénzt"
A bankok becsületét.
A kapitalizmusból mi maradt?!
A háborúk, a kizsákmányolás, a vér,
A szemet szemért.
Az atombomba!
Nem küldte a parancsadót a pokolba!
Koreában, már nem engedett,
De egy mai válságot egyengetett.
Minden számító ripacs!
Mindent szabályoz majd a piac!
Nem szabályozott!
A népekre reá ronthatott!
A nemzet: semmi! A piac minden!
A haszonnál fontosabb nincsen!
A divatos gépek; az éhező népek?!
Nem kaphatsz ingyen ebédet!
Csak alamizsna szinten.
Ebben benne van szinte minden.
A média. Gyakran a pénz beszél,
Egy hír. Lehetne úthenger-regény.
A titkosítás. Csak évek után
Kaphatunk némi "igaz" morzsát.
Kennedyről, a haszonról,
A napalmtól megsült asszonyokról!
Ennél jobbakat kell kitalálni!
A kacatokat, a Földről lerázni!
A haszon, nem fontosabb, mint az élet!
A haszon, egy Kék-bolygót kivégez!
Takarítunk! Nem hódolunk!
Mi, görnyedt-hátúak felállunk!
Embernek, emberi földet juttatunk!
Munkáért, ellenértéket adunk!
Vállunkra vesszük a Földet.
A jó, a súly alatt, kissé meggörnyed.
De nem szakad bele!
Csupán emberi lesz az ember élete!
Hogy az ember, emberi lény lehet,
A Jóisten ezért teremthetett.
2011. szeptember 04.
2011. imája
/az őszi parlamenti ülés elé/
Tisztán angyalokból állt
A magyar baloldali világ.
Évtizedek óta,
Csak így beszélhetünk róla.
Évtizedek óta,
Csak így beszélhetünk róla.
A nagy többség szegény.
Számára nem volt remény.
Számára nem volt remény.
A kisebbség harácsolt,
Kiérdemelte a rácsot!
Kiérdemelte a rácsot!
Az eszmét eltorzították,
Az igazat kifordították.
Az igazat kifordították.
Csak hosszú évtizedek után
Jött váltás Pesten és Budán,
A földön, a magyar tájon,
A földön, a magyar tájon.
Innen jött egy változás,
Nagy többséggel tiszta szavazás!
Nagy többséggel tiszta szavazás!
És nagyon nehéz volt az élet,
De lehetősége jött a reménynek,
Lehetősége jött a reménynek.
S az emberek elgondolkodtak,
Újra kemény munkába fogtak,
Újra kemény munkába fogtak.
Végre kinyílhat Petőfi álma,
Áldás jöhet a magyar tájra,
Áldás jöhet a magyar tájra
Áldás. De Velük jött az átok,
Visszahozták volna a régi világot,
Visszahozták volna a régi világot,
Köszönjük Istenünk, hogy
Újra magyarok lehetünk,
Újra magyarok lehetünk.
Még arra kérünk jó Istenünk,
Ne tűrd, hogy megint eladottak legyünk!
Ne tűrd, hogy megint eladottak legyünk!
2011. szeptember 04.
Pénzek...
A pénz úgy tudja, mindent megtehet.
Irányít országokat, elvehet életeket.
A pénz úgy tudja, hogy mindent megtehet,
Pedig van több Achilles-sarka;
Jobban szaporodik, mint a nyúl,
a legszaporább fajta!
Az embertömeg se nő meg az égig,
Bár nemsokára 10milliárdban mérik.
A pénz, kis államban is nagyobb,
100milliárdból, még nem is ragyog.
A magántőke is lehet, akár ennyi,
Így képes csak, sokkal többre menni.
Az ember, egy-egy halálon elmereng;
Saját ügyét, így vizsgálja a tengeren?!
9 halott. Hol a "jog" határa?!
Be nem áll az elkövetők szája!
A terrorizmus, mindenre magyarázat!?
Arra is, ha támadják hazádat?!
Nem lehetne szemeket forgatni!
Szegényeket, még rosszabb sorba nyomni!
Ha nem lenne a pénz a legfőbb mérce,
S nem lenne, ki csak e nyelven értene!
Nem lenne, ki eladja hazáját,
Pocskondiázza a háza táját.
Nem lenne, ki országot kaphatna,
Évről évre, még nagyobbat akarna!
Ne borulj le pénz-bálványod elé!
A Világ halad, az egyenlőbbség felé!!!
2011. augusztus 28.
A pénz-hatalom ellen!
Aki ma a szovjet bűnöket élezi,
Nagyrészt, a rablótőke pénzét élvezi.
Az, az állam összeomlott.
Él viszont és fal a tőke,
Nem tudni, hogy szabaduljunk meg tőle!
Mert polip karja
A világunk átfogja.
Míg milliárdok éhen halnak,
Tőkés fattyak hivalkodva "tanácsokat" adnak!
Pénzen "mindent" megvehetnek,
Értéktelen pénzt is teremthetnek.
Ez ma a "Gonosz birodalma"!
Az elfajzott tőke szörnyű hatalma!
A tisztesség, az erkölcs, árulkodó szemölcs az arcodon.
Ellened van, nem melletted áll a harcodon.
Válságot teremt, hajléktalant,
Elkövet minden zsaroló jogtalant.
Az egyenlőbbség nagy akadálya.
Ki erre tör, megveri, leigázza.
Az éhbér, az egyenlőtlen csere,
Az egyoldalú szerződési jog, mind a szégyene!
Nem látja: a mozgalmak erre haladnak.
Már nem nyakaznak, de egyenlőbbséget akarnak!
Nem ósdi benzinfaló gépeket,
Nemcsak divatosat és szépeket,
De melyek szolgálják az életet.
Ami gonosz rendszerről tudunk,
Mind idegen tőkén alapult!!!
Vagy felfedezhető némi ásatással,
Pillanatnyi, vagy többéves tőke átadással.
A legfőbb gonosz, hát nyakunkon ül!
Állhatna mellettünk! Emberül.
De óriás a birodalma!
Magmától a csillagokig, teljes a hatalma!!!
Államokat visz szervezetekbe,
Viszi gazdaságát, erkölcsét egyvelegbe.
Mire észbe kapnak, ott a jogi béklyó!
A tőke hízik, a bajunk, neki épp jó!
Megszabja a feltételeket,
Koldussá tesz normális életeket,
Családokat.
Érzéketlen! Nem hall átkokat!!!
VILÁG ADÓSAI EGYESÜLJETEK!
GYŐZZÉTEK LE A KARVALYTŐKÉSEKET!!!
Politikusok! Adósok mellé állni!
Az egyenlőbbségért, a polgárért kiállni!
Célként deklarálni!!!
Hétköznapi jegyzet
A rímek fékeznék kezemet,
Mégis írom véleményemet.
Az EU azért vadászik gyenge tagokra,
Hogy szert tegyen újabb haszonra.
Fenntartsa a bürokráciát,
Amit senki se lát át.
Azért lenne nagy tragédia,
Ha néhánynak sikerülne kiválnia.
A haszonnak akkor befellegzett,
Erre sok politikus emlékeztetett.
Az USA jobban el van adósodva,
A világbank, a leminősítő a harcos ostora.
Néhány rémhír, leminősítés,
már működik a "lélegeztetés".
A tőzsdék, a bankok,
Millió akarnok.
Így akarnak hasznot húzni,
És a változást megúszni.
A világnak elege van az egészből,
Az értéktelen "értékpapírokból", a fiktív pénzből.
Több bért akar, megélhetést,
Nem árverezést, meg éhezést!
Az araboktól, a Wall street -i tüntetőkig,
Jobban élnének, nem így, nem így!
Úgy tegyetek végre rendet,
Hogy hagytok élni minden embert!
Tahi, 2011. november 12.
Mosonyi György